Sűrű időszak ez az utóbbi...
Már jónéhány hete, hogy itthon vagyok Szatmáron.
Újabban dolgozok. De amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan vége is lesz a munkás időszakomnak.
Most kezdem csak megérezni, hogy milyen energia- és idővámpír tud lenni még a gagyi munka is. Alig marad idő azokra a dolgokra, amiket eddig egész nap csináltam. Azért mégis sokkal több a pozitív, mint a negatív hatás. Sok kellemesnek vélt dologról derül ki, hogy bár kellemes, mégsem hasznos egy cseppet sem... a fontosabb dolgok kiiktatják a kevésbé fontosakat. És ez így jó, mert így azt érzem, hogy hasznosan élem a napjaim.
Vasárnaptól hivatalosan is a szatmári magyar baptista gyülekezet tagja vagyok.
Az ezzel járó lépések pedig rádöbbentettek arra, hogy mennyire nem vagyok képes azt átadni magamból, ami igazából van bennem.
Nagyon bizarr és furcsa dolog ez nekem. Eddig még nem szembesültem ilyesmivel ennyire intenzív módon... mintha egy impresszionista képet látnék az agyamban, de aztán a festés folyamatának eredménye mégis egy szürrealista kép lenne. Ijesztő.
Persze nem ez a legmeghatározóbb része az eseményeknek, de mindenképpen ez foglalkoztat a leginkább.
Ezek most a sűrűség alapanyagai. A többi pedig a fűszer.
