2010. ápr. 26.

snakeboarding


A snakeboard a 90-es évek elején, Amerikából indult, ahol snowboardos és surfos egyetemisták találták ki, hogy kellene nyárra egy, a snowboard-ozáshoz hasonló deszkát alkotni. Ez sikerült is nekik: a snake trükkök teljesen megegyeznek a snowboardal, mi több, a kanyarodási technika és a feeling is ugyanaz. Viszont a hajtás – amiről a nevét is kapta; snakeboard = kígyódeszka – már egy kicsivel bonyolultabb,de egy nap gyakorlás alatt erre is ráérezhetnek még a kezdők is.

A SnakeBoard a deszkázás új mérföldköve. Rendkívül technikás, látványos és számos trükk kivitelezhető vele. Nagyon jó kedvre derít és jó testmozgás is, egyben sok előnyös oldala van: 

1. nem sokan ismerik, így nagy feltűnést kelt a városban!

2. Olyan mozgást igényel, amely rendkívül jó alakformáló. 

3. És nem utolsó sorban javítja a koordinációt.

A mozgás lényege: A board-ról nem kell letenned a lábad. Két lábbal állsz rajta és twist-szerű mozgással hajtod. Minél gyorsabban mozgatod a lábaid és húzol rá felsőtesttel, annál gyorsabban tudsz haladni. Aki tud Snowboardozni, annak egy kicsit könnyebb elsajátítania ezt a sportot. A fordítottja is igaz: Aki már tud SnakeBoardozni, könnyebben tanul meg SnowBoardozni.

A deszka felépítéséből adódik,hogy az irányváltoztatás is egyszerű vele.  Akár a tömegben is simán, problémamentesen ellavírozhatsz az emberek között.

Sok fajtája van. 

Egy csoportosítási móddal szeretném most 2 fajtára bontani: vannak deszkák kötés nélkül és kötéssel. A kötés alatt azt a "cuccot" értem, amely, mint a SnowBoardon, fixen tartja a lábad a deszkán. A kötés nélküli deszkákat ajánlom a kezdőknek. Mert ha esetleg elvesztenéd az egyensúlyod le tudsz lépni a boardról. Így sok esést ki tudsz küszöbölni. A kötés akkor ajánlott, ha trükközni is akarsz. Ha átváltanál simáról kötéses deszkára, nagyon vigyázz! Az ember egy idő után megszokja, hogy ha elveszti az egyensúlyát le tud lépni a deszkáról... Gondolhatjátok a következményeket rögzített lábak esetén.

Mindenki ügyeljen a biztonságára! Lehet, hogy ciki a védőfelszerelés, de sok bajtól megóv! Főleg a bukósisak használata ajánlott!

26.04.2010. 

    Olyan idő volt ma, hogy az snakelésre lett kitalálva...

(Délben még benéztem Elvirához, aztán a Karolina-téren találkoztam Dóráékkal. Merő véletlenségből Sanyi is ott volt a közelben, úgyhogy hazajottünk egy kávé, egy kabát, egy ing és néhány cukorka erejéig, aztán vissza... a deszkás-parkba.) 
    Végülis nagy dolgok nem történtek, s bár az idő snakelésre teremtetett, nem éltünk vele kellő képpen...főleg döglés volt ez (egy csipetnyi snakkel).

 
 (...jól benézett ;)) )
    

2010. ápr. 20.

BOTTICELLITŐL TIZZIANOIG ÉS DEGASTÓL PICASSOIG STOPPAL

    Egy szép téli estén Zsuzsi elhivott mgával egy pesti kiruccanásra -mondván, hogy megnézzük a kiállitást, amit Havadi ajánlott és hogy repülővel mennénk, mert csak 3o Lej és hogy van hol aludjunk és ...
Normális, hogy kecsegtető volt az ötlet...egy-két nap gondolkodási idő után bele is mentem.
    A következő napon én is megrendeltem a jegyem a Wizz air oldalán (Zsuzsi már hetekkel ezelőtt megtette), másnap pedig kifizettem és átvettem a jegyem.
Mondanom sem kell, hogy mennyire vártuk már a feb.13.-t, hogy végre repülhessünk és hogy 2 napig csak múzeumot és várost látogassunk.
    Eljött a várva várt 13. Én Szatmáron voltam, úgyhogy hajnali 5kor keltem, hogy aztán 6kor elindulhassak Kolozsvárra. Valamivel 9 előtt oda is értem. Kipakoltam a magammal hozott kajákat meg hasonlókat, aztán gyors tempóban bepakoltam a 2napos kiruccanásunkhoz.
10:30-11 körül már kinn álltunk Zsuzsival a Zorilorban és a megfelelő helyet kutattuk a stoppoláshoz Vásárhely felé. Nem tudom már biztosan mennyi idő is telt el pontosan, de 2o-3o percnél nem álltunk többet, felvett minket egy régeni bútorszállitó bácsi. Nagyon szimpatikus, nyitott ember, aki szivesen mesélt magáról, az életéről... 1 körül már majdnem Vásárhelyre értünk, amikor eszünkbe jutott, hogy azt sem tudjuk hol a reptér. A sofőr bácsink hamar telefonált egyet es ugyanilyen hamar kiderült, hogy már el is hagytuk a repteret. Nagyon rendes volt és visszavitt minket Recea-ig.
    Időben voltunk, beálltunk a sorba, hogy beváltsuk a jegynek nevezett papirosunk...de az emberek furcsán zavartak és idegesek voltak...2 perc múlva már tudtuk miért.
A járatot törölték a rossz idő és különböző okok miatt.
...egy világ dőlt össze bennünk!
A következő járat késődélután indult volna (ami még nem is vészes), de több, mint 2ooLejbe került volna a jegy. Vonat? Busz? Jó vicc! Az összes nagyon drága.
Eldöntöttük, hogy hazastoppolunk Kolozsvárra.
    Elindultunk a főút felé, ahol a bácsink kitett minket.
A levegő nehéz volt, tele párával és szürkeséggel. Pocsék idő volt... és pocsék volt a kedvünk is.
Zavarunkban össze-vissza röhécseltünk.
Mire kiértünk az útra, ránkeredt a pocsék receai eső is...
Nem telt el 1 perc sem és megállt egy teher szállitó auto, benne két antipatikus fiatalabb férfi/fiú (az egyiknek úgy ki volt szedve a szemöldöke, hogy két vékony csik lett az egész), egy hely volt köztük... ők úgy képzelték, hogy ketten beülünk közéjük. Natúr, hogy nem csapódtunk hozzájuk.
1 perc múlva meginn kapás volt. Újból teher szállitó és újból antipatikus sofőr, ahogy kinyitotta az ajtót, füleinket megcsapta a fantasztikus manele. Nem szamitott, ez a csávó legalább nem tűnt transzvesztitának és 2 helye volt.
Beültünk.
Elmeséltük neki a történteket és azt, hogy mi már csak haza akarunk menni. Ő pedig elmondta, hogy Váradra megy -és azt hiszem igazából itt kezdődik a mi történetünk.
Zsuzsival egymásra néztünk és ugyanarra gondoltunk: AKKOR MI IS VÁRADIG MEGYÜNK!!
     Nagyon hamar kiderült, hogy ez a csávó nem is az a paraszt fajta, amilyennek tűnik. A neve George és váradi - ennek ellenére kicsit sem tud magyarul. Nagyon is rendes és türelmes. Annyit dadogtunk a fantasztikus román tudásunkkal!...de nem zavarta.
Rengeteg dologról szó esett, az idő is gyorsan eltelt.
Az vele való útunk végén - Királyhágón - számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy ezután vele megyek majd haza s vissza Kolozsvárra.
(Ez az ember a legpozitivabb elmenyek egyike ebből az egész útból.)
     Királyhágón szálltunk le abban a reményben, hogy itt Zsuzsi rokonai majd találnak nekünk egy olyan ismerőst, aki éppen Budapestre szállit valamit és elvisz minket ingyen.
Ez az unokatestvér a Vegas étterem-ben dolgozik a férjével együtt, itt vártunk kb 6-ig, hogy valamelyikkel találkozzunk és beszéljunk - végülis hiába, mert nem tudtak segiteni. Éjjel jött volna Udvarhelyről a Skorpió, ami még innen is nagyon sokba került volna (70-80Lejbe).
Már 6:30-7:00 lehetett. Semmi kedvem nem volt a drága Skorpióra várni, mindenképp ki akartam még állni stoppolni...elvégre vesziteni semmit nem lehetett vele.
Újra kiálltunk hát stoppolni.
Veszett hideg és köd volt, a sötétről nem is beszélve. 5-7 perc alatt úgy átfagytunk, hogy rövid idő után már felváltva stoppoltunk, előbb Zsuzsi ment be olvadni és én maradtam kinn, aztán forditva.
Rövid idő alatt sokan álltak meg, de mindenki csak tanácsot adni, hogy menjünk éjjel valamelyik busszal, meg egy kakukktojás, aki Horvátországba ment és minden áron Szegedre akart elvinni.
Már mindketten feladni készültünk és azon gondolkoztunk, hogy inkább itt alszunk ma éjjel és másnap visszamegyünk Kolozsvárra, mert senki nem fog felvenni már ilyen későn - főleg BP-ig -, a buszok pedig nagyon drágák (és úgy már túl sok pénzünk menne rá erre a 2 napra). És már amúgyis teljesen besötétedett...
De... az utolsó pillanatban megallt egy magyar rendszámtáblás kissebb teherautó és YESSS, NYERTÜNK EGY PIROS MOSÓGÉPET! Hajlandó volt elvinni minket egyenesen Budapestig!
Igy hát 7körül ismét útrakeltünk.
     Ez a sofőr gyanúsan kedves és szimpatikus volt. Jobb félni, mint megijedni, megnéztem a rendszámát -jyj 931- és még a határ előtt elküldtem anyának sms-ben (hogy mindketten megnyugodjunk).
Mentunk, mendegéltünk, s közben sokmindenről beszéltünk.
A bácsi korondi, de már évek óta Bp-n él a feleségével és a fiával,... stb. és faanyagot szállitott.
Mivel igazi korondi magyar, egy kukkot se tud románul, de szó szerint semmit... igy hát a román határőrség hosszasan szivatta, mig meg nem kapta, amit akart. Aztán innen is továbbmentünk.
...
Bő 5 órát utaztunk. A hangulat sokszor volt nagyon nyomott és kinos (nem tévedtem, amikor "gyanúsan" kedvesnek találtam titulálni), de eltelt és lehetett volna sokkal rosszabb is.
Számitásainkhoz képest jóval korábban értünk Bp-re, magyar idő szerint éjjel 11 körül már ott is voltunk. A XVlll. kerületben tett ki (ő ugyanis itt lakik). Elmagyarázta hogyan jutunk el a ll. kerületbe, 15 perc múlva már ott is voltunk. A Moszkva téren megvártuk Szabit, s hazamentünk vele.
 
     Szabi (Nyulas Szabolcs) újságiró, Zsuzsi egyik barátja. Nála éltünk eddig a pár nap erejéig.
A haza vezető rövidke utat lassan, de jó kedvvel, vihogva tettük meg.
Haza értünk, a Trombitás út 2. szám harmadik emeletére. Igazi bérház külsejű, illatú,...lakás. Nagyon otthonos, hangulatos, egytemista feelinget keltő lakás. Hárman lakják: Szabi, Attila és Bálint - utóbbival csak a bemutatkozás szintjéig jutottunk el.

 
Szabi és Attila
 Rögtön előkerült egy palack bor (nekem viz),
 Később beugrottunk valami új helyre - talán NEMDEBÁR a neve - és próbáltunk úgy tenni, mintha ébren lennénk. Ehez képest otthon hajnali 4kor még falfirkálás volt a program... Ime az eredmény!
    Másnap, vasárnap délben elindultunk Zsuzsival a Szépművészeti Múteumba megnézni az áhitott Botticellitől Tizzianoig kiállitást és a fantasztikus Hölgy hermelinnel-t.
    Veszett hosszuságú sorba álltunk be, de viszonylag rövidke idő - 1-2óra - alatt az elejére értünk.
Rögtön azután, hogy bementünk, elfogytak a jegyek. Bulán! S bár nem tudtunk róla, volt még egy párhuzamos kiállitás: a Degastól Picassoig. Bulán!
Már egy napja hogy folyamatosan bulánunk van mindenben...
 
     Visszatérve a kiállitáshoz...engem főleg az impresszionisták tentáltak, de mindkét kiállitás jegye féláron volt (diákjegy), igy hát mindkettőt megnéztem...Zsuzsival együtt.
Nem akarok sokat fecsegni erről a témáról, a lényeg, hogy a klasszikusok nem fogtak meg, nem volt nagy durranás - enyhén szólva -, a tömegnyomorról nem is beszélve... Az impresszionisták munkái viszont épp ellenkező hatást váltottak ki. A szó szoros értelmében kirázott a hideg néhany festmény láttán, teljesen másak élőben...kisugárzásuk van. Élnek. Főleg Monet képeit szerettem meg jobban...
A fél napot itt bámultuk el.
5kor elindultunk a Jászai Mari térre, hogy ott aztán Szabival találkozzunk és elmenjünk Cukihoz. Gyalog mentünk odáig, ezeket láttuk...


    6kor találkoztunk Szabival, ettünk egy-egy rizi-bizit, aztán 6:30kor elindultunk Cukihoz az utca végére.
Ez a hely végülis egy nagy műhely, aminek minden szegletében valami mással foglalkoznak. 
(NOHA alkotó pont-link)
Éjjel 11-12kor elindultunk és hazasétáltunk.
Ma éjjel én firkáltam a falat...és meginn későn feküdtünk le.
    Másnap már lázasan készültünk hazajönni, csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy stoppal vagy busszal.
    
Volt sok érv meg ellenérv minkettő mellett és ellen, de végül maradt a busz, mégpedig a Skorpió trans, ami 5ooo Ft Váradig. 6kor a Nép ligetnél kellett legyünk. 
Már délben elindultunk otthonról, hogy legyen időnk megkeresni és megvenni Tündinek a GUMIMATRAC A GANGESZEN-t, meg persze nézelődni...


    Vártunk egy csomót a Nép ligeten, mert túl hamar odaértünk, de aztán 6kor végre beszélni tudtunk a jegyárus nővel. Megmondtuk kerek perec, hogy nincs 5ooo Ft-unk, de tudunk fizetni 5o-5o Lejt, elvisznek vagy sem? Belement. 6.3o-kor már indultunk is haza.
Váradon megkértük a sofőrt, hogy vigyen el Királyhágóig. Igy történt -nagyon nyájas ember. 
Királyhágóra értünk. Mielőtt még leszálltunk volna, elmondtuk a sofőrnek, hogy igazából Kolozsvárig mennénk, de arra már nincs pénzünk, s megkérdeztük nem vinne-e el odaáig. Kissebb zökkenő után abban maradtak, hogy elvisznek odáig.
Itt, Királyhágón megpihent az egész busz, az emberek ettek-ittak egyet a Vegasban (mi is kaptunk ingyen kaját), s fél óra múlva  indultunk tovább.
Szinte rögtön elaludtunk mindketten.
     Hajnali 3kor felrángat a másodsofőr és közli, hogy elhagytuk Kolozsvárt és hogy két lehetőségünk van: vagy leszállunk itt, Tordán vagy elvisznek Udvarhelyig. Natúr, hogy az utóbbit választottuk! 
Igy 6-7kor már otthon is voltunk Zsuzsinál.
Ágyba bújtunk, hulla fáradtan műkorcsolyát bámultunk, megvártuk a végét, aztán aludtunk ...fél órát, mert ébresztettek is. Valaki épp akkor indult és elvitt Vásárhelyig.
Vásárhelyről valahogy senki nem akart Kolozsvárig vinni...elmentünk tehát Tordáig és aztán onnan Kolozsvárra.
Ennyi. Hétfő délután már itthon is voltunk.
    Két nap alatt beutaztuk fél Erdélyt és Bp-et...

    Hölgyek és urak, igy kell 5o Lejből 2naposat kirándulni külföldön!!