SM -> CJ -> MS -> HR -> MS -> CJ -> SM
21.o7.2o1o. - 29.o7.2o1o.
(Nem feltétlenül) szükséges kellékek:
Szerda
Reggel még elmentünk Tündivel az ócskára, aztán 3kor indultam Kolozs citybe. 6 előtt megérkeztem, a Mátyás háznál találkoztam Verával és Mikivel(aki mesterire jött felvételizni), onnan pedig haza mentünk.
Fáradtak voltunk mind3an, aznap nem is csináltunk már semmit. Rendeltünk 2 pizzát, megettük, közben beszélgettünk, s korán lefeküdtünk.
Csütörtök
A nap első felében egyetemezés + meglátogattam Elvirát, a másodikban lakás keresés + megjött Tündi is Kolozsvárra, hogy beiratkozzon régészetre. Este 7re haza is keveredtünk.
Sütöttünk 2 adag muffint, még cetliket is tettünk bele... ezek a muffinok tudták a jövőt. Kivégzés előtt fel kellett tenni nekik egy kérdést úgy, hogy a válasz igen vagy nem legyen. Persze nem csak igen vagy nem volt a válasz. :P
Később hazaértek Veráék is. Főztek, ettünk, s meginn lefeküdtünk.
Péntek
Reggel 9kor már el is indultunk Tündivel (ő beiratkozni, én meg a Zorilorba stoppolni).
1o előtt értem ki, hamar felvettek, 1okor már úton is voltam Vásárhely felé, azaz Ludus felé, mert a sofőr ott lakik. Amikor odaértünk, letett egy benzinkútnál és innen elváltak útjaink.
Kiálltam az út szélére, leguggoltam, kaparásztam valamit a táskámban. Valaki rámdudál. Mégpedig Benó! :))
Kiderült, hogy Vásárhely irányába mennek ők is(Ruti egyik öccsének eljegyzésére). Úgyhogy velük mentem el V.helyig.
1kor már ott is voltam. Még volt szűk 3 órám a gernyeszegi vonat indulásáig, úgyhogy elmentem Szilivel az Öreghez(aki idő közben kicsit odébb költözött). Itt volt Imola és Anna is.
4kor már Gernyeszegen voltam, onnan pedig elvittek Pókába. Megérkeztem tehát az egyik végállomásra, a Dohi rezidenciára.
Szombat
Egész nap babázás meg miegymás.
Este Zoli is megérkezett Kolozsvárról.
Vasárnap
Szokásos vasárnapi program. Reggel elmentünk a gernyeszegi gyülekezetbe, nem mondhatnám, hogy tömegnyomor volt, kb 25en voltunk. Kicsike a gyüli, de annal családiasabb a hangulat... nincs vele baj.
Került 2 vendég is Vásárhelyről: Zoltán és Edit.
Délután elmentem Zolival Szerbiába (Vasárnap délutánonként 6tól ott is van alkalom), elég kevesen voltunk. Ott derült ki, hogy a 14 éves Lacika (aki rák miatt már jó ideje Kolozsváron volt) aznap délben 12kor meghalt. Azelőtt 2 nappal engedték haza (meghalni).
Este, az alkalom után elmentünk a virrasztására. ...az életemnek egy olyan mozzanata volt ez, amit azt hiszem soha nem fogok elfelejteni. Tragikus. Csendesen és punnyadtan tragikus.
Hétfő
Azt hiszem nem túlzás és remélem nem sértő, ha azt mondom, hogy ez a nap a kapkodásé volt.
Zoliék nagyon rendesek voltak és úgy csinálták a dolgokat, hogy velük mehessek Udvarhelyig (igy nem kellett stoppoljak).
Kicsit csúszott a program, később indultunk, mint ahogy tervezték, de elindultunk.
8 előtt Udvarhelyre értem.
A "bazat" emberek sajnos nem voltak otthon, de hála Istennek, még igy is volt kivel lenni és volt kinél aludni(Dolika). Nem igy terveztem, de jól sült el.
Mivel későn értem oda, már nem sok mindent lehetett aznap csinálni. Amig vártam Dolikát, körbesétálgattam a központot, ettem egy fagyit és eleredt az eső. Aztán együtt is járkáltunk még picit, végül letelepedtünk a Jungle teraszán. Később meg hazaléptünk.
Eldöntöttem, hogy felstoppolok Szentegyházára, Dolikáék ugyis dolgozni mennek 8ra...
Kedd
Reggel 7kor keltünk, 8kor a Matricánál végállomás mindenkinek. Elsétáltam az utcáig, ahol Szentegyházára kell stoppolni, és már robogtam is a cél felé.
Fél óra alatt ott is voltunk.
Becammogtam a tábor udvarára, épp a reggelihez gyülekeztek az emberek.
Kétségbeesetten vettem tudomásul, hogy senkit sem ismerek... megöregedtem, vagy nem tudom. Aztán mégiscsak megláttam pár ismerős arcot: Lea és Timike(Arad). Aztán felbukkant Szilárd is, na meg újra a Dohi familia. :P
Jó érzés volt táborozóként ott lenni, részt venni a programokban, meghallgatni egy előadást, meg eleve annyi fiatal között lenni.
Este pedig visszamentem Udvarhelyre.
Szerda
Újra Dolikáékkal indultam el raggel(és még tegnap este kaptam tőle útravalót... Paris Hilton könyvét :P). 8 előtt már Vásárhely felé stoppoltam. És felvett egy v.helyi sofőr, az egyik legszimpatikusabb. Sajnos róla sem tudtam fényképet csinálni, mert nem volt kéznél a gépem...
Vásárhelyen kemény 25 percet álltam, amig felvett valaki. De ez a sofőr volt a legszimpatikusabb mind közül. Hihetetlenül jól állt hozzá az élethez és annak megéléséhez. Mindig oda lzukadtunk ki, hogy semmi értelme a pénzt hajszolni, az csak arra kell, hogy legyen tető az ember feje felett és hogy ne haljon éhen,... a hangsúly más dolgokon van. Teljesen egyet értek vele, szerintem nagyon helyesen fogja fel ezeket a dolgokat.
( Élmény volt ez az egész út, megérte! )
2kor már otthon voltam a lakásban és hulla fáradtan vártam Kócsár és Tündi érkezését. Tündi jött visszaigazolni, hogy marad az egyetemen (felvették államira), Kócsár pedig jött bezavarni a hétköznapoknak.
Megérkeztek. Nem volt semmilyen program... csak folyamatos röhögés otthon.
Csütörtök
Tabita és Polus, otthon pedig evészet határok nélkül. Ezután pedig már indultunk is haza Szatmárra, ahova csak késő este érkeztünk meg.
Itthon már várt minket egy vendég, Óduszta.
u.i.: ilyen hősi és RMDSZes halált halt a cipőm!
