2011. aug. 5.

Cigánygyerek-tábor ésatöbbi

    Minden egy mennyegzőn kezdődött.
 
 
...amikor is régi jóbarátom táborba invitált. Szebenbe. Cigánygyerekek közé... az éppen zajló mennyegző végén való azonnali indulással kezdve.
A válasz egyértelmű volt. 
Csak utána jutott el az agyamig, hogy mit is tervezek pontosan -koszorúslány ruhában, fogkefe és minden más nélkül táborozni egy hétig...
Jó vicc! -gondoltam magamban.
Anya is hasonlóképpen reagálta le a "tervet".
Dehát minden efféle földi kacat pótolható helyben is... nemde bár?!

     
    A torta finom volt, de hiába kellette magát olyan buzgón, már nem ettem meg a maradványait, mert elindultunk. (S közben még néhány ruhadarabot is begyűjtöttem.)
    Reggel már ott is voltunk Pókában, s nemsokkal ezután meg már a buszon Szeben felé. Nem is kell mondjam, hogy ez sem tartott tovább néhány óránál, s már ott is voltunk.
Sebeşu de Sus
 
 
     Aznap még magamat kerestem a táborban...

     Idegen volt a szituáció, túlságosan távoli a státusz... én, mint vezető vagy tanitó(még ha csak a legalapabb alapszinten is)?!
Hirtelen beindult a tábori élet és már más dolgok kötöttek le...
 
 
 
 
 
 
 
 

A hét témája a következő:
    Délelőtt tanitás volt sok énekléssel, este pedig áhitat, bizonyságtételek és a gyerekek beszámolói.
 
 
 
 
 
 
 
 

    Minden tanitás után csoportos foglalkozás...
 
 
 
 

  (Bár erről alig vannak képek, de) voltak szervezett játékok is...
 
 
 
 

és minden napra jutott valami tényleg arravaló kézimunka. Nekem nagyon tetszett a napoknak ez a része... és úgy vettem észre, a gyerekeknek is nagyon bejött.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

   Hatalmas hidromasszázs kádban fürödtünk mind és minden nap.
 
 
 
 
 
 
  

   Jókat, sokat és sokan ettünk.
 
 
 

    Az egyik nap túráztunk. Legtöbben csak egy csorgóig, s onnan vissza is fordultunk. De a bátrabbak felmentek egészen a Suru csúcsig.
 
 
 
 
 

    Az utolsó nap meglehetősen zsúfolt volt... sokminden várt még megvalósitásra.
Ezen a napon voltak szerepek, arcfestés, azon belül is halak, oroszlánok és lányok, akik ninvei férfiak...
 
 
 
 
 
 
 
 
 

...és persze, hogy volt tábortűz is.
 
 
 
 
 

    Másnap pedig "haza".



    Ez pedig már egy másik fejezet, amikor is visszakerültem Pókába.
Itt 3 vagy 4 napot időztem. 
A maga módján itt is legalább olyan tanulságokkal teli telt az idő, mint a kis barbárok között a táborban.
És levonhattunk egy nagyon hasznos következtetést is: nem lettem tetves!
Ime néhány codálatosz kép!
 
 


    És ez már egy harmadik fejezet, amikor is elindultam Kolozsvárra és Udvarhelyen kötöttem ki. 
Meglátogattam hát Zsuzsit.
Kétségtelenül ez a nap koronázta az előző tizet.
Pörögtünk, dolgoztunk, szórakoztunk, pihentünk, tapasztaltunk, beszélgettünk,... és ezt az egészet egyszerre.
És az emberek... mintha a város összes idegenje régi barátom lenne.
Fenomenális!
(Mindig is tudtam, hogy a természet valamit elbolondozott, amikor nem székelynek teremtett!)
 
 
 
   
    12 lelkileg, szellemileg és fizikailag is élettel teli nap...
Legyen még sok ilyen!

4 megjegyzés:

  1. kicsi édes barbárok, főleg a pocakos. :D

    VálaszTörlés
  2. a pocakon nekem is megakadt a szemem :))

    VálaszTörlés
  3. Nekem is megakadt valamin a szemem... Te észrevetted, hogy az egyik képen 2 nuna is látható? Az egyik gyereknek rendesen lent van a nadrágja, a másik pedig bukfenc közben mutogatja a nuniját :D :D :D

    VálaszTörlés
  4. Mostmár látom hogy kell :))2011. október 8. 23:07

    Jaj... Dalma vagyok :P

    VálaszTörlés