2010. máj. 4.

a héten lelegelt filmek

    Délután megnéztem egy 2002-es Larry Clark - Harmony Korine-filmet, a Ken Park-ot. A szerzőpáros többek között arról is híres, hogy filmjeiket hazájukban, az USÁban kendőzetlen társadalomkritikájuk hangneme és képi világa miatt rendre betiltják, ideát Európában viszont több díjat is besepernek. 
    Larry Clarknek és Harmony Korine-nak már az első filmje, a Kölykök (Kids) is hatalmast szólt -- az Arany Pálma-jelölés Cannesban nem semmi egy 1996-ban még jóformán ismeretlen rendezőnek (Clark) és forgatókönyvírónak (Korine). A Ken Park azonban túltesz az eddigieken, űbereli a fent említett újoncként rendezettet és az 1997-es Gummot is. Cenzúrázatlan tinédzserszex, drogok, deszkás szubkultúra, lepukkant utcák, házak, lakószobák, széthulló családok, szeretetlenség és összezavarodott érzelmek. Kemény világ, aminekKids (1995)a lakói nyílegyenesen rohannak végzetük felé, ugyanakkor realista szociográfia is. Kor-, vagy inkább kórkép a kallódó életekről, a kontrollvesztett és akut szeretethiányban szenvedő tizenéveskről, akik saját szörnyű világukba bezárva teszik tönkre magukat. Betekintést enged egy oda, ahová felnőtt nem nézhet be... 
    A Kölykök kitalált sztori. Egy lány (Jennie) keresi benne kábítószerfüggő alkalmi partnerét, hogy megmondja: a fiú (Telly) HIV-vírussal fertőzte meg. Ez a hajsza New Yorkon keresztül szolgáltat ürügyet arra, hogy megmutassa nekünk a szabadjára engedett, vagy inkább soha kontrollt el nem tűrő gyerekek bűnös életmódját, a narkóbarlangjaikat, és azt a társadalom peremén tengődő létet, ahonnan nincs kiút, csak a még mélyebbre csúszás. A lánynak nem sikerül megállítania Tellyt, mielőtt újabb szüzet fertőzne meg és Telly barátja, az egész történet alatt tenyérbemászóan és unszimpatikusan viselkedő Casper megerőszakolja őt miközben extasytól aléltan fekszik egy buli közepén, ahová Tellyt keresve került. Tudjuk, hogy a mese vége után mi jön: Casper HIV-fertőzöttként tovább terjeszti majd a halálos kórt szerencsétlen "skalpjai" között... 
    A Gummo, a köztes film, már a Kölykök bulizási szokásain túllépve mutatja be nekünk ugyanezt a generációt. A szintér immár nem a nagyvárosban csatangoló fiatalok világa, hanem Xena, az ohio-i kisváros, ahol a film éppen a tornádó után indul el. A szemét és az elrontott vagy eleve reménytelen életek itt is a tovább folytathatatlan lelki és testi nyomorúságba rohannak. A Gummo (1997)Gummo két antihőse Jacob és Tummler a tornádó után elszaporodott macskákra vadászva keresi meg a napi epershake és szipu árát -- a tetemeket eladják a helyi gyorsbüfésnek. A többi, csak éppen felvillantott sors sem valami szívderítő: a környék csajainak bálványa halálos beteg, a rákbeteg apájával szkanderező fiú büszke "eredményére", a Down-kóros lány pedig prostiként keresi meg a napi pár dollárnyi betevőt, kislányok szigetelőszalaggal ragasztják le és tépik a mellbimbójukat, hogy nagyobb legyen... 
    A Kölykökben már megszokott lineáris történetmesélést -- amit itt a(z ál-)dokumentarista elemet hangsúlyozó kézi kamerás felvételek is erősítenek -- ebben a filmben is nagyjából fenntartják, bár a végén, a cowboy-ruhában megjelenő gyerek Jacob és a nyusziruhás Tummler döccent ezen egyet -- elgondolkodtatva arról, hogy mi lett volna ha... ha ezek a kölykök nem a White Trash-be születnek bele, ha..., ha... 
    A Ken Park, a három közül a legkimunkáltabb film, ugyanakkor a legdurvább is. Gyerekmolesztálás, vérfertőzés, ok nélküli erőszak, családirtás, korai szex és hásságtörés lányunk tizenéves fiújával, lecsúszott, kilátástalan életek -- mindez a Los Angeles melletti alvóvárosban. A színtér a nagyvárosi szegények kölykei és a Deep South "fehér szemét" tinédzserei után a kisvárosi Amerika családi házai lesznek. Benézhetünk az Visaliában élők otthonaiba, életükbe és elborzatszó, amit látunk -- akár egy Hieronymus Bosch-festmény. A boldogságot csupán a szexualitásban és a drogokban kereső deszkások családi háttere az, ami löki őket a szomorú végkifejlet felé, amit már az elején megmutat a szerzőpáros: Ken Park középiskolás diák kideszkázik a gördeszkaparkba, leteszi maga mellé a videókameráját úgy, hogy őt vegye aztán szép lassan elővesz egy pisztolyt is a hátizsákjából és egy alkalmas pillanatban (pont amikor a náci-rock számnak vége lesz) főbe lövi magát. 
    A történet innentől kezdve epizódokat bemutató ugrálás három fiatal srác és egy lány életében.Ken Park (2002)Egyikük dühkitörésekben szenved és agresszív kegyetlenkedéseivel keseríti háromlábú kutyája (Legs) és nagyszülei életét, míg nem egy éjszakán kimegy enni egy szelet tortát a konyhába, aztán besétál a nagyszülei hálószobájába és megöli őket. 
    A másikuk odahaza tengődő fiú, aki csak a deszkázásban és a füvezésben lel némi boldogságot. Agresszív alkoholista apja fizkailag és pszichikailag terrorizálja, majd egy szeszgőzös éjszakán szexuálisan is molesztálni akarja. 
    Harmadikuk, aki szintén fiú szexuális játékszere tizenéves barátnője anyjának -- ezzel kapcsolatban a legbetegebb jelenetek egyike, amikor együtt nézik a kupadöntőt: a lány, a fiúja, az anyja, akivel a barátnője apját együtt csalják és a lány kishuga. 
    Negyedikük lány, aki bigottan és megszállottan vallásos apja lelki terrorjától szenved amit elhunyt anyja kultuszával és vérfertőzésével az csak fokoz. 
    A feszültségoldó boldogság-jelenet is csak a mérhetetlen lelki nyomorúságot erősíti: a két srác és a lány csoportszexelnek egyikük szüleinek lakásán. Még a katarzis is rettenetes... 


Aki azt hiszi, hogy ezek a történetek csak az Egyesült Államokban érvényesek, vagy csak ott történnek meg, az téved. Ilyen kölykök bárhol a világon vannak -- itt, nálunk is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése